Elkezdődött a hanganyag gyűjtése a Those Who Left, Those Who Stayed című novelláskötethez!
Nem véletlenül mondják, hogy az ország legjavát veszítettük el a 1956-ban. Nagyszerű emberek távoztak a forradalom után és az azt követő évtizedekben. Nem csoda, hogy nehézségeik ellenére a legtöbben a világ távoli pontjain is mély nyomot hagytak maguk után.
Amikor a 2000-es évek elején az USA-ba utaztam, az amerikaiak mindenütt őszinte érdeklődéssel fogadtak, mint magyart. Még élt az emlékezetükben az a sok honfitársunk, aki új hazájában is maradandó értéket teremtett. Sok amerikai úgy vélekedett a magyarokról, hogy nagy munkabírású, kreatív, szorgalmas és megbízható emberek – ezt a hírnevet főként az ’50-es, ‘60-as, ‘70-es, vagy akár még a 80-as években kivándorlóknak köszönhettük. Mára, ennyi évtized távlatában ez a kép sajnos megkopott, és az utóbbi időben munkakeresés céljából elvándoroltak sajnos nem feltétlen erősítik meg a magyarságról kialakult pozitív sztereotípiákat. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy tovább őrizzük és terjesszük azoknak a hírét, akik több ezer kilométeres távolságból is sokat tettek a nemzetünk elismeréséért, a magyarság hírnevéért.
Ugyanakkor szükséges azokról is beszélni, akik hátramaradtak, amikor családtagjaik egy idegen országban kerestek menedéket. Egy migrációs történet ugyanis soha nem értelmezhető önmagában. Az ország elhagyásáról szóló döntés gyakran alapjaiban határozta meg az otthon maradottak életét is – nemritkán a politikai üldöztetések miatt. Egyetlen ilyen választás párhuzamos valóságokat teremtett: lenyomatot hagyott távozókban és maradókban, sőt a gyermekeik, unokáik és minden utánuk következő leszármazott sorsában.
Those Who Left, Those Who Stayed című, angol nyelvű novellagyűjteményünkben ezeket a sorsokat állítottuk párba. Néha eljutunk az egymásra találásig és a családok egyesülésével járó feldolgozásig, néha azonban a távolság áthidalhatatlan marad. Két narratíva örökíti meg ugyanazt az eseményt és annak következményeit. Együtt izgulhatunk és reménykedhetünk azokkal, akik a jobb élet reményében útra keltek, miközben átéljük azt az aggodalmat, félelmet és kiszolgáltatottságot, amelyet a hátrahagyottak éreztek. Várható megjelenés: mi más is lehetne, mint az 56-os forradalom és szabadságharc 70-ik évfordulója.