Egyik kedvenc mondásom így hangzik: „A víz sem folyik addig, míg a csapot meg nem nyitják” Így van ez velünk, írókkal is. A történetek, gondolatok és érzések ott vannak bennünk, de addig nem indulnak el, amíg nem biztosítunk számukra átjárható csatornát a lelkünk mélyétől a papírig.
Most megosztok egy módszert, amely eddig az Árnyéktoll Életregény Műhely minden ügyfelénél ragyogóan működött. Ez egy egyszerű, mégis hatásos gyakorlat, és remekül elősegíti a kreatív folyamatot.
A legtöbb ember azt hiszi, az írás ott kezdődik, amikor leülünk a gép elé, és próbáljuk „megírni a művet”. Valójában azonban az írás ennél sokkal korábban indul: a gondolataink megfigyelésével, a belső hangunk felszabadításával és a lehetőség megteremtésével, hogy lelkünk szavai a megnyitott csatornán keresztül eljussanak a papírig.
Én azt szoktam javasolni ügyfeleimnek, hogy készítsenek az ágyuk mellé egy füzetet és egy írószerszámot, és ébredéskor — akár még mielőtt teljesen magunkhoz térnének — kezdjenek el írni. Akár félálomban is. Vessék papírra szűretlen gondolataikat, legyenek akármilyen rendezetlenek, szóljanak akármilyen témáról. Legyen a szöveg bármilyen értelmetlen, akár összefüggések nélküli mondatok halmaza: a lényeg az, hogy az írás mindennapi tevékenységgé, ezáltal pedig szokássá váljon. Itt még nem számít, miről szól. Le kell írni, ami jön, ahogy jön, amennyi jön. Ha pedig nem akar jönni, akkor is írni kell, de – és most jön a nagy titok – mindenképpen kézzel!
A kézírás ugyanis más idegi folyamatokat indít be, mint a gépelés. Mélyebb bevonódást, lassabb és tudatosabb gondolkodást, erősebb kreatív működést eredményez. Tablet, laptop vagy telefon nem megfelelő ehhez a gyakorlathoz — ezek az eszközök túl gyorsak és túl távol vannak a lélektől.
Ezt a feladatot legalább egy hónapig érdemes végezni, vagy addig, amíg azon nem kapjuk magunkat, hogy a szemünk még ki sem nyílt, de a kezünk már ösztönösen keresi a füzetet. Amikor végre ezt érezzük, ott vált az írás a részünkké — de nem feladattá, hanem természetes működéssé. Ez az a pont, ahol a csap már magától is megnyílt és tettünk egy apró, de nagyon fontos lépést az íróvá válásunk felé.
Te írtál már ma?